2016. március 1., kedd

Második fejezet - Első videóüzenet

MÁSODIK FEJEZET

/Late night conversations, led to complications/

Ijedtemben kinyomom a beszélgetést, és szitkozódok, hogy miért vagyok ennyire szerencsétlen. A tenyerembe temetem arcom, és sóhajtozni kezdek, hogy miért nem gondolkodom előre, miért cseleszem hamarabb, mint kellene. Visszahívom, megköszörülöm a torkom, és köszönök.
- Szia, Summer. - Nem is tudom, mit csináljak vagy mondjak, mert csak a családommal szoktam ilyen partikat tartani, de az más. Velük megoszthatok mindent, és most itt egy idegen lány, akivel beszélgetnem kéne.
- Szia, Isaac. - Még szoknom kell az újdonsült nevemet. Idióta vagyok, nem kellett volna belefognom ebbe a projektbe, vagy mi is legyen ez, mert... Ilyet nem tesznek azok, akiket üldöz a média! Minden pillanatban arra pályáznak, hogy valami szaftos pletykát terjesszenek rólunk.
- Mesélj magadról! - viszem tovább a beszélgetést, miközben a fejemben visszhangoznak csilingelő szavai. Megrázom a fejemet, és az ajtóhoz nézek, ahonnan furcsa zajokat hallok. Ha komolyan hallgatóznak, kiherélem az összeset. - Megbocsájtanál egy kicsit? Azt hiszem, a lakótársaim... Szóval mindjárt jövök.
Az ajtóhoz lépek, s olyan erővel vágom ki, hogy mindenki ledöbben. Ott áll mindegyikük, rátapadva a falra. Elnevetem magam, és már lassan a könny is kicsordul a szememből, mikor leesik, hogy én ragasztottam fel őket oda.
- Huh, basszus, tiszta szerencsétlenek vagytok! - kacagok, de azért kicsit megsajnálom őket. Nem lehetett kellemes találkozni a fával, elég közelről.
- Kicsit kemény volt - ütögeti meg az arcát Luke, aztán belekezd a mondandójába. - Mi is ott akarunk lenni, amikor tanítasz.
- Titeket nem tanítalak meg dobolni - nézek rá összevont szemöldökkel. - Túlságosan félelmetesek lennétek.
Elnevetik magukat, és betörnek a magánszférámba. Esküszöm, még jó, hogy lenémítottam a mikrofont, mert nem lett volna szerencsés, ha meghallja őket. És nem ismerte fel a hangom? Jó, mondjuk biztos sokat kéne hallgatnia ahhoz, hogy tudja, ki vagyok, de... Na és, ha Luke- kal beszélne? Neki úgyis nagyon tudják a lányok, nem hiába, hiszen bugyinedvesítő hangja van.
- Kussoltok, vagy kizavarlak titeket! - nézek rájuk komolyan, s leülök vissza a telefon elé, de ezúttal kihangosítom. - Ne haragudj, csak... idióták. Elkezdenéd előröl?
- Summer Rainfield vagyok, húszéves, és most kaptam egy dobot. Azért regisztráltam az Online Dobverőre, hogy megtanuljak játszani rajta.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Én huszonegy vagyok, és kiskorom óta dobolok. Nyolcévesen kaptam az első felszerelésemet.
- Azta! - ámuldozik, én pedig felkacagok tudatlanságán.
- Mondd csak, mit tennél, ha egy híres ember lenne a tanárod? - kérdezem meg, mire Calum olyat rúg a bal lábamba, hogy lezsibbad. - Mármint, én nem vagyok, csak tudod...
- Attól függ, kiről van szó. Nyilván nem mindenkihez rohannék oda, hogy hé, ez ő! És ölelgetném halálra... De, ha mondjuk a felbomlott My Chemical Romance egyik tagja lenne, akkor azt hiszem, hazavinném magammal.
- Emo zenekarokat hallgatsz? - döbbenek le válaszán, és elképzelem, hogy hogy is nézhet ki, ha őket hallgatja. Én is hallottam már tőlük pár számot, de annyira nem voltam nagy fan.
- Néha, amikor rossz kedvem van. Na és te? Kiket hallgatsz? - érdeklődik, és gondolkozni kezdek. Nem baj, ha elárulok neki egy-két dolgot, nem?
- Hát... Szeretem a Green Dayt, az All Time Low-t, a Nirvanát... Rengeteg van - mosolyodok el, de ezt nem láthatja. Hümmög egyet, majd hallom, ahogy az egérrel kattintgat. Kíváncsi vagyok mit csinál.
- Szereted a One Directiont? - teszi fel a kérdést, mire segítségkérően a fiúkra pillantok, akik értetlen kifejezéssel bámulnak rám, és ijedten megvonják a vállukat.
- Ööö... vannak jó számaik - nem akarom bevallani, hogy voltunk velük turnézni, és részben nekik köszönhetjük, hogy ennyire feltörtünk a népszerűségi ranglétrán.
- Ez komoly? - elneveti magát, majd folytatja. - Egy srác, aki Nirvanát hallgat, kedveli a 1D- t is? Huh - elképzelem, ahogy törölgeti a szemét, mint én az előbb.
- Miért, mégis mi bajod van velük? - nevetek én is, bár komolyan gondoltam a kérdésem. Jó fejek a srácok, mindig hülyülünk, ha találkozunk... Emlékszek még néhány fergeteges bulira, miután Calumon ott volt a tanga, alatta pedig a boxere, és...
- Nekem ugyan semmi. Mi lenne? Nem az én műfajom a zenéjük - motyogja, s tovább kattintgat az egerével. Megértem, ugyanígy lennék vele, ha megkérnének, hogy hallgassak valami koreai bandát, mert ahogy ő is mondta, semmi baja velük, csak nem egyezik az ízlésünk. Ennyi. - Mikor kezdesz el tanítani?
- Ööö... Nem baj, ha csak jövőhéttől? Tudod, most itt vannak a lakótársaim, és még nem rendezkedtem be a dobbal, meg semmivel, mert elfelejtettem, mikor van a sorsolás.
- Jó, addig lelkileg felkészülök - sóhajt, engem pedig gyötörni kezd a bűntudat, hogy miattam nem tudunk haladni.
- Leviszem a telefont a dobhoz, és megpróbáljuk most, oké? Csak ne akadj ki, ha bekapcsolom a kamerát... - elneveti magát, és megkérdezi; miért. - Hát, mert...
- Talán olyan csúnya vagy? - tudakolja, én pedig végiggondolom a hallottakat. Ez egoistán hangozhat, de nem gondolom magam annak. Lányok millió szeretnek minket, szóval azt hiszem, van okom ezt mondani
- Nem, nem igazán. Csak kérlek...
- Oké, oké, felfogtam. Siess már! - sürget, én pedig telefonnal a kezemben letrappolok a földszintre, és megnézem a kicsikémet, hogy hogy van nélkülem.

- És mi van, ha át akar verni? Ha tudja, hogy te vagy, és levideózza az egészet? - idegeskedik Calum, míg összeszerelem a kincsem. Amikor hozzászólnék a beszélgetéshez, Mikey előz meg, és tömi belém a szavakat.
- Az fent lenne valamelyik közösségi portálon, és biztos vagyok benne, hogy nem hagynák annyiban - vakarja meg tarkóját, én pedig lehunyom a szemem, és próbálok szellemmé változni.
- Ash, te mit szólsz ehhez? - von bele a beszélgetésbe Luke. Úgy tűnik nem sikerült ez a kísértetes dolog. A fenébe!
- Mit gondolnék? Leszarom. Ha meg akar tanulni dobolni, hajrá. Ha fel akarja rakni, nyugodtan, legalább mások is megtanulnak.
- Hogy a picsába lehetsz ilyen nyugodt? - értetlenkedik Calum, mire elnevetem magam. Megrázom a fejemet, és lehozom Luke laptopját, hogy jobban láthassa. Mikor bekapcsolom, elindítom a videóhívást.
Nem állunk bele a képbe, ők az ajtóból figyelik, hogy mit ügyködök, mikor meghallok egy hangot.
- Hahó! - látom, hogy integet nekem, így összeszorítom a fogaimat, és erőt veszek magamon.
- Ne ijedj meg! Ne sikíts! Csak...
- Maradjak csendben?
- Igen, az jó lesz, köszi.
Két perc múlva odalépek a kamera elé, és leülök a székre, amit hoztam. Nézem az előttem álló lányt, aki végigmér, úgyhogy én sem érzem magam kényelmetlenül, ha megteszem ugyanezt. Mikor végez, elmosolyodik, és félrenéz. Nem jött rá, hogy én vagyok Ashton Irwin? Kizárt dolog!
Szűk fekete felsőt visel, amin egy számomra ismeretlen banda logója van, haja fel van fogva, és át van kötve egy bandanával. Máris szimpatikus.
- Neked is van bandanád? - kérdezi halkan, mire elmosolyodok, és bólogatni kezdek.
- Hogy tetszik? Piros, mint a tiéd - igyekszem kerülni, hogy még jobban zavarban legyen. - Na? Készen állsz? - puhatolózok, ő pedig élénken tapsolni kezd. - Rendben - nevetem el magam, s beülök a dob mögé. Megvárom, míg ő is elhelyezkedik, utána kérdezek. - Mutassam meg, mit tudok? - szinte már kiabálom a gépig, mire mutat egy like jelet, így nekikezdek.
A Castaway című számunkat választom, és szinte már püfölöm a dobot, mikor leesik, hogy felismerheti. A felénél abbahagyom, és látom, hogy Summer tátott szájjal néz rám, és próbálja megemészteni az imént történteket.
- Ennyire tetszett volna? - vigyorodok el, mire elismerően bólogatni kezd, és megjutalmaz tapsával. - Köszönöm.
- Calum, az isten áldjon meg! - hallom meg megint Luke hangját. Miért nem tudják befogni?! Csak egy kicsit!
- Az istenit! - káromkodok, és azonnal felállok a helyemről, hogy megnézzem, mi vette rá azt az idiótát, hogy megzavarja a tanítást. - Befognátok?! Mindent hall, és le se esik nektek, hogy ha eddig nem jött rá, akkor most tudni fogja kik vagyunk?! - üvöltöm le a fejüket.
- Elvette a telefonom, és perverz üzeneteket küldözget Brynn- nek a nevemben! - kiált vissza Luke, és ad egy pofont Calumnak.
- A csinos kis pofikám! - szörnyülködik, aztán elneveti magát. - Én csak leírtam, amit gondoltál - neveti ki a szőke, piercinges srácot, mire az összehúzza a száját, és elkezdi rázni a fejét.
- Calum. Befogod a szádat, vagy esküszöm...
- Ugya már, Luke, te sosem csinálsz semmit - neveti ki Mikey is, mire sóhajt egyet, legyint és távozik a telefonja társaságában.
- Ezért kellett nektek ordibálni? Komolyan? Máskor lehetne mondjuk nem pont a tanítási időben? - mérgesedek el, és duzzogva visszamegyek a dobhoz. - Ne haragudj...
- Megint a lakótársaid? - kérdezi megszeppenve, mire halvány mosolyt húzok ajkaimra. Bólintok, és elhúzom a számat. Malmozni kezdek a kezeimmel, s azt nézem, ahogy egymás után rakom ujjaimat. - Van valami baj?
- Ha tudnád mennyi - nevetek cinikusan, majd sóhajtok egyet.
- Ha tudok valamiben segíteni, csak szólj! - meglep a kijelentése, de nagyon aranyos, így megköszönöm, és beszélgetni kezdek vele.
- Hárman vannak, és borzalmasak. Persze, haverok vagyunk, és szinte mindent együtt csinálunk, de fuu... néha képes lennék mindet megfojtani egy kanál vízbe - elneveti magát, majd ő is megoszt magáról egy kis információt.
- Én örülnék, ha lenne mellettem valaki. Most fogok elköltözni a szüleimtől, és itt hagyom a kis tesómat is, aki tízéves. 
- Nincsenek barátaid? - kérdezek rá finoman, mire elhúzza a száját.
- Miután végeztem a gimivel, megszakítottam mindegyikükkel a kapcsolatot. Sosem voltak igaziak... Mindegyik haszonleső volt... 
- Sajnálom - mondom meg neki őszintén, és lehajtom a fejemet. Eszembe jut Ashley, és, hogy mit tett. Sosem fogom tudni felfogni, hogy miért hagyott itt, mikor rá lett volna a legnagyobb szükségem. Még a srácokkal is jóban volt, pedig általában nem vegyítjük a kettőt. - Summer, figyelj csak...
- Mit szeretnél?
- Kérdezni valamit... - megköszörülöm a torkomat, és leveszem a bandanát a fejemről. - Mi vesz rá egy lányt arra, hogy...