2015. december 21., hétfő

Dobszóló

DOBSZÓLÓ

/Not all angels have wings/


Miért hiszi azt mindenki, hogy könnyebb azoknak, akik híresek? Mert szerintem egyáltalán nincs így. Mindig figyelned kell, nehogy olyat tegyél, amit később a sajtó felhasznál ellened a médiában. Nem hozhatok önálló döntéseket anélkül, hogy ne kellene megkérdeznem a menedzserünket. Nem csinálhatunk igazából semmit sem, mert engedélyt kell kérnünk. Ezt a részét rohadtul nem szeretem.
- Mit csinálsz már megint? - zökkent ki gondolatmenetemből Luke hangja. Azonnal odakapom a fejemet, ahol a szőke srác fekszik a kanapén, Michael pedig rajta ül a lábán. Magamban elfojtok egy mosolyt, és ismét kifelé kezdek nézni az ablakon. Miért nem lehetünk szabadok?
- Nem mentél arrébb - rántja meg vállát játékosan a piros hajú, végül teljesen elterül barátján, aki ezt egy hangos nyögéssel jutalmazza.
- Tudod milyen nehéz vagy? - szuszog Luke, erőt vesz magán, és lelöki Mike-ot, aki puffan egyet, és jajgatva feláll.
- Ez köcsög volt, te pöcs. - Egyszerre tör ki belőlünk a röhögés, de inkább otthagyom őket. Végigmegyek néhány unalmas folyosón, le a földszintre, majd ki az ajtón. Nem szólok senkinek, csak elmegyek. Végre egyszer hadd csinálhassam már azt, amit én akarok!
Eszemben sincs felrakni a fejemre egy napszemüveget vagy akár egy kapucnit, elegem van már a folytonos bujkálásból. Hát nem azért vagyunk, hogy a rajongóinkkal éreztessük a szeretetünket? Nem miattuk és magunk miatt zenélünk? Akkor mégis miért tűnjek el a szemük elől? Tudom, nagy a kockázat, hogy valaki megtalál vagy többen letámadnak, de nem tud érdekelni. Önmagam akarok lenni, egyszer végre úgy, hogy semmi következménye nincsen.
Jó lenne csak úgy felszállni egy buszra, és megnézni, hogy merre van a végállomás. Hol áll meg, fejezi be az útját. De miket beszélek? Nekem ilyenekre nincs időm, most is inkább bent kéne ülnöm a srácokkal, még akkor is, ha nem csinálunk semmit. Dalokat kéne jegyzetelnünk abba a bizonyos kis fekete noteszba, amit még Calum nővérétől kaptunk. Akkor még igazán az elején jártunk a dolgoknak, de ő már akkor is hitt bennünk, a zenekarban, Calumban, hogy vagyunk elég jók ahhoz, hogy összehozzunk valami olyat, amilyenről mások csak álmodhatnak. Egyébként rettentően aranyos lány, mindegyikünk közel áll hozzá, és biztos vagyok vele, hogy már ránk is öccseiként tekint. Persze szokott ő is ökörködni velünk, de hát ennyi srác között... Nem csodálom.
Hirtelen másfelé terelődnek gondolataim, mégpedig Harry-re, fogalmam sincs miért. Az öcsém is szereti a zenét, de azért annyira nem mániákusan, mint én. Emlékszem, pár éve még kiakadtam azért, ha nem akart velem gyakorolni. A dob közelébe soha nem engedtem, viszont gitározni megtanítottam. Lauren... Hát, ő csak Lauren.
Rezegni kezd a vadonatúj divatcikk a zsebemben, amitől a falra mászok. Sorba jönnek rajta az olyan üzenetek, mint az "Ash, hol a francba vagy?!" és hasonló üzenetek tömkelege fogad. Inkább megnyitom a Facebookot, és megnézem, hogy milyen képeket töltöttek fel öt perc alatt az idióta barátaim. Megyek lefelé a Kezdőlapon, amikor megakad a szemem egy felhíváson. 

Kedved lenne dobolni tanulni?
Esetleg segítenél tanítani?
Mire vársz még? Regisztrálj az Online Dobverő nevezetű oldalra, ahol kiválaszthatod, mégis mit szeretnél csinálni. Tanár? Esetleg egy szerencsés diák?
A kurzus Skype- on keresztül történne, mégpedig heti egy megbeszélt időpontban.
Mire vársz? Jelentkezz!

Pff! Ez mekkora hülyeség? Skype-on keresztül mégis hogy lehetne egy ilyet véglegesíteni? Mondjuk... maga a kezdeményezés tetszik, meglátjuk, mi fog kisülni belőle. Ha másért nem,  a vicc kedvéért megéri csatlakozni. Felmegyek a weboldalra, és rányomok arra a rikító gombra, amire akaratlanul is, de mindenki ránéz. Retinaégető... Mindegy, ettől eltekintek, és beírom azt a hiper-szuper-nagyon-titkos e- mail címem, aztán egy nehezebb feladathoz érkezek. Felhasználónév? Ha az igazit adom meg, akkor biztos, hogy valaki megtalálja, és nincs kedvem magyarázkodni a menedzsernek, sem a másik három fiúnak. Befirkantom az első nevet, ami eszembe jut, majd megyek tovább a jelszóra, a végén pedig beikszelem a tanár rublikát. Elfogadom az általános szerződési feltételeket, amiket soha senki nem olvas el, majd rámegyek a hatalmas betűkkel kiírt regisztráció szóra. Mondjuk, mennyi az esélye, hogy engem pont kiválasztanak? Bizonyára egy a nyolcmillióhoz. Most csak mondtam egy számot, de tényleg, miért én lennék az a szerencsés vagy szerencsétlen? És, ha egy nálam jóval idősebbet kapok? Vagy egy tízévest?
Csörögni kezd a készülék, ijedtemben pedig majdnem kiesik a kezemből. Hogy lehetek ilyen balfék? Meglátom Calum nevét a kijelzőt, és tudom, hogy hatalmas bajban vagyok. Már átment volna az értesítés, hogy használtam az e- mail címem? Hű...
- Fogalmam sincs, hogy hol vagy, de told vissza a kibaszott segged, mert mindenki téged keres! - Mérges, ebben biztos vagyok. Elmosolyodok, és elkezdem pásztázni a cipőm orrát. Megszokás, pedig tudom, hogy semmi érdekes nincsen rajta. - Most miért nem szólalsz meg?
- Tudtam, hogy ezért hívsz. Csak nincs kedvem ezekhez. Szabad akarok lenni egy kicsit. A picsába is, csak egy kicsit! - fakadok ki, és akkor veszem észre, hogy Calum nem szólal meg. - Találkozni akarok a rajongóinkkal, az összessel, nem akarok elbújni senki elől, és nem utolsó sorban, olyan dolgokat akarok csinálni, amiknek nem lesz következménye!
Kis recsegés, veszekedés, amit nem értek pontosan, majd egy újabb szünet.
- Ash, ha nem jössz vissza, kizárunk éjszakára! - elnevetem magam Luke komoly kijelentésén, de nem veszem magamra. Van kulcsom, maximum akkor tudna kitolni velem, ha a zárban hagyja a sajátját.
- Biztos vagyok benne, hogy az egyik virágszál befogad éjszakára - viccelődök, de nem értik, és még mindig irányítanának hazafelé.
- Abban én is, viszont, ha nem akarsz örök időre ott ragadni, ajánlom figyelmedbe azt a buszt, ami hazahoz. - Sóhajtok, és kezdem úgy érezni, mintha túllőttem volna a célon. Talán túl sokszor jöttem el úgy, hogy nem szóltam? Beleuntak a keresésembe, vagy mi történt? Bezzeg, mikor éjszakákat maradhattam kint... - Fél óra múlva legyél itt.
- Igenis, anyuci - incselkedek elhúzott szájjal, de nem láthatják. Kuncogást hallok a háttérbe, de nem a már jól ismertek közül volt. Valaki más is ott van. Talán Mali-Koa? - Ott van Calum nővére?
- Aha, milyen jó füled van. A végén nehogy lecibálja anyuci - nyomja meg az utolsó szót, mire elröhögöm magam, bontom a vonalat, és elindulok, nehogy még nagyobb bajba sodorjam magunkat.

Hi guys! ^^ A blog, mint látjátok, megnyitotta kapuit, remélem, nem okoztam/okozok csalódást a továbbiakban! :3 Boldog karácsonyt! <3